A községközpontban levő óvoda kertjét is csinosították

Balogh Tibor polgármester beszámolóját Kézdiszárazpatakkal kezdte, ahol idén egykilométeres aszfaltutat sikerült önteni, ami a főúttól kezdődik. Az elöljáró úgy értékelte, ez jelentős előrelépés, hiszen olyan helyre került bitumenréteg, ahol eddig sosem volt. Ugyancsak Ópra Benedek szülőfalujában megkezdték az iskolakertben található kultúrotthon tatarozását, az idei év azonban csak a bontásé volt, a felújítás jövő évben valósul meg.

Kézdikőváron az iskola tetőterének beépítésén dolgoztak, a község első embere reméli, hogy ez év végéig sikerül azt is befejezni, osztálytermeket alakítottak ki. Végleges döntés nem született arról, hogy a kővári óvodát oda költöztetik-e, vagy marad a jelenlegi helyén. A polgármester hajlik az előbbi megoldásra, mivel így az oktatási intézmények egy födél alatt lennének, s ez például a költségek tekintetében sem elhanyagolandó, elég csak a téli fűtésszámlára gondolnunk.  A bővítést a megyei tanács 75 ezer lejjel támogatta, az építkezéshez szükséges további anyagiakat a helyi költségvetésből állták, ami jelentős erőfeszítést igényelt.

Kézdiszentléleken átadták a Porondon levő, az Angustia Egyesülettől nyert pályázatból kialakított parkot, ami nagy sikernek örvend fiatalok és idősek körében egyaránt. Balogh Tibor korábban arról tájékoztatott, hogy feltárnák és felújítanák a Perkő alatt meghúzódó Tarnóczi–Mikes-kastélyt, hogy azt be lehessen kapcsolni a környék idegenforgalmi látványosságai körébe. A tervről nem mondtak le, most rendezik a terület tulajdonjogát, hogy tiszta telekkönyvvel tudjanak pályázni, ez a dokumentum ugyanis az ilyen projektekhez elengedhetetlen. Azt is keresik, hol tudnának pályázni. Több helyen kopogtatnának, és vélhetően megpróbálnának anyaországi segítséget is kérni a munkálathoz.

Minden évben jelentős összeget fordítanak a községi utak javítására, hiszen a lakosság nagy része gazdálkodásból él. Idén a répaszedés elhúzódott, az utak jobban tönkrementek, de nincs mit tenni, a terményt be kell takarítani. A község belső úthálózatán csak karbantartást végeztek, amíg nincs csatornarendszer, addig nincs értelme hosszabb útszakaszokat leaszfaltozni.

Szintén az utak kérdésköréhez tartozik a Conforesttel kötött szerződés, amelynek értelmében a cégnek Kiskászonban és Kőváron kellett volna befejeznie az aszfaltozást, viszont csődbe jutott, így a munkálat nincs kész, a cégtől pedig még nem sikerült „megszabadulni”. „Az igazság az, hogy idén a kormány semmiféle támogatást nem folyósított a községi utakra, így nem volt értelme, hogy a céget nyaggassuk. Ha lesz pénz, de nem fejezik be az utat, akkor mi is szerződést bontunk, és újralicitáljuk a munkálatot” – vélekedett ennek kapcsán Balogh Tibor, aki a beszélgetés végén ejtett szót arról, hogy a községközpontban levő óvodánál szintén idén rendezték a területet, így most teljes egészében megújult az oktatási intézmény. 

A községháza új köntösbe öltözött

 A polgármester azon van, hogy Kézdiszentlélek község összes települését fejlesszék, így ne csak a Perkő alatti faluban, hanem Kiskászonban, Kézdikőváron és Kézdiszárazpatakon is legyen előrelépés. 

Korszerűsítették a központot is

A községközpontban tavaly sikerült befejezni a 2009-ben megkezdett turisztikai központ építését, ez a munkálat elsősorban a bürokrácia miatt ment nehézkesen. A községházát azért kellett felújítani, mert a falak átnedvesedtek, salétromosak lettek. Így a vakolatot a téglákig leverték, és hosszú ideig, egy évig úgy hagyták, hogy a falak tudjanak kiszáradni, illetve kezelték is, hogy a salétromtól megszabaduljanak. Elkészült a polgármesteri hivataltól a Petőfi Sándor Művelődési Otthonig vezető járda is, parkosítottak, illetve a megerősített patakmederrel párhuzamosan parkírozót alakítottak ki.

Gyönyörű parkkal gazdagodott a községközpont

Ez fontos volt, hiszen a községközpontban eddig kevés volt a gépkocsi-megálló, ezen kívül most már a turisztikai iroda előtt is aszfaltozott parkolóhely van kialakítva. Járda épült a római katolikus templom felé vezető megyei út mentén is: ott a Perkő oldaláról beömlő vizet zárt sáncba vezették, így a sár nem mosódik ki a műútra. Szintén tavaly fejezték be a patak szabályozását, ami szintén fontos a szentlélekiek számára, hiszen például a Porondon rengeteg lakóházat veszélyeztetett a víz, ugyanakkor a megáradt Kászon-vize a mezőgazdasági területeket is gyakran elöntötte.

Tavaly készült el a turisztikai iroda is

Az önkormányzat azt is tervezi, hogy a falvakban tájotthonos buszmegállókat épít, elsőként Kiskászon bejáratához, eltüntetve az obszcén feliratokkal „díszített”, szebb időket megért, kibelezett téglaépületet. Itt a közösségi összefogásnak köszönhetően székely kaput is állítottak a bekötőúttól kb. harminc méterre. Hamarosan Szárazpatakon és Kézdiszentléleken is hasonló buszmegálló várja az utasokat. 

A Porondon a patak szabályozásának köszönhetően lehetőség nyílt egy park kialakítására, ezt az Angustia Egyesülettől nyert pályázati pénzből készítették el. Nem csak zöldövezetet, hanem játszóteret is létrehoztak, ami a közeljövőben bővülni fog, ugyanis a községvezetés ígéretet kapott a New Fashion és Zarah Moden készruhagyárak vezetőségétől újabb játékok beszerzésének a támogatására.

Állnak a kapufélfák, már a járdaburkolat készül

A Porondon az Angustia Egyesületnél nyert pályázatuk révén egy szép parkot alakítanak ki, lassan körvonalazódik a szemlátomást nagyon ízléses zöldövezet majdani formája: a bejáratnál már áll két székely mintázatú kapufélfa, ott jártunkkor épp a járdaburkolatot rakták le a kivitelezők.

A turisztikai központ teljesen elkészült, az épületet berendezték, a működés beindításához még annyi szükséges, hogy a gyulafehérvári finanszírozó is elvégezze az ellenőrzéseket. Az ingatlan előtti terület rendezését az önkormányzat tervezi elvégezni – tudtuk meg Balogh Tibor polgármestertől.

 

Az újbudai önkormányzat nyolc-nyolc hangfalat és LED lámpát, valamint a hozzá tartozó kábelköteget ajándékozott a kézdiszentlélekieknek. A 900 ezer forint értékű berendezést főként a Petőfi Sándor Művelődési Otthonban használják majd, de más alkalmi színhelyeken szervezett rendezvényeken is igénybe veszik. A kultúrotthon néhány éve ugyancsak a XI. kerület önkormányzatától kapott felszereléseket.

Az 1952-es labda féltve őrzött kincs

Az 1938. január 2-án Kászonfeltízben született Bartók Imre egyedül él, háza jelentős része múzeumként fogható fel. Szobája egyik falát a magyarsághoz kapcsolódó relikviák, a többit serlegek, oklevelek, érmék és sporteseményekről készült fotók, újságcikkek borítják, sejtetve, hogy a házigazda élete jelentős részét az egészséges életmódnak szentelte. És valóban: a kezdetben a Termés (Recolta) Kulturális és Sportegyesülethez labdarúgóként leigazolt Imre bácsi nem kevesebb mint hat sportágat űzött fiatalként, majd edzőként folytatta pályafutását. Memóriáját fényképek és újságcikkek, no meg egykori tanítványa, Bándi Levente (1984–2004 között a helyi focicsapat hálóőre volt) segítségével frissítette fel, ugyanis időutazásunk során egészen 1954 áprilisáig ugrottunk vissza.

A sporthoz való kötődése két évvel korábban kezdődött: az asztalosságot tanuló fiatalember abban az évben szüleitől (édesapjának gyára volt, édesanyja kocsmát és üzletet vezetett) egy futball-labdát kapott ajándékba, amit lelkesen rúgtak, jóllehet pálya akkor még nem volt a községben. A lasztit szétrúgták, de egy korabeli példány a „szentély” egyik ékessége, erre golyóstollal az 1952-1954-es évszámokat is ráírták. 1954 ugyanis vízválasztónak bizonyult a község sportéletében: dr. Pethő Béla kezdeményezésére létrehoztak egy egyletet, amelynek – a kor szelleméhez alkalmazkodva – a Termés nevet adták. A kezdeti lépések nehéznek bizonyultak – mondja az idős sportember, hozzátéve, két évet a doktor területén, a Pótsa-kertben edzettek. A Termés a tartományi (rajoni) bajnokságban próbálgatta szárnyait.

Az 1969-es Aranycsapat, a képen az öregfiúk és a fiatalok

– Kapogattunk jócskán, de nem volt szégyen, mert kezdők voltunk – nosztalgiázott Imre bácsi, aki szerint edzőjük – ahogy ő fogalmaz: mesterük – nem volt, a saját fejük után, autodidakta módon tanulták a focizást, bár időnként besegített nekik Miklós Zsigmond, aki „papírmunkásként is szerette a sportot”.