Get Adobe Flash player

SPORTÉLET

http://www.frf-ajf.ro/covasna/echipe/asperko-sanzieni-2977.html

FOCICSAPAT

 A kézdiszentléleki labdarúgó csapat megalakulásával kezdetét veszi egy olyan időszak, amely meghatározza azóta is a falu sportéletét.

 1954 tavaszán néhány lelkes fiatal Dr. Pethő Béla kezdeményezésére létrehozta a „Termés” nevet viselő egyletet, autódidakta módon tanulták a focizást és hamarosan olyan kiváló eredményeket értek el, amire azóta is büszkék vagyunk. A négy évig a megyei második osztályban küszködő csapat az 1959-es esztendőt már az első osztályban kezdi meg.

 Olyan minőségi focit játszottak, hogy hamarosan az ARANYCSAPAT jelzővel illették őket, Bartók Imre csapatkapitányt pedig a „felsőháromszéki Pelé”-ként emlegették. A Perkő focicsapat fennállásának tizenötéves évfordulóját kellett volna ünnepelnie 1969-ben, amikor a megtorpanás jelei kezdtek mutatkozni, kizárták a megyei első osztályból a bajnokság 16-dik fordulójában. Íme mit írt a Megyei Tükör 1969. Június 7-i száma a Mi lesz veled, Perkő? című cikkében: „Mi lesz ezután? Felszámolják a holtvágányt, s egy újra helyezik az együttest? Vagy egyszerűen bejelentik, hogy nincs tovább? Lehet, ez utóbbi kényelmesebbnek bizonyulna, s kedvezne a milliókban számoló termelőszövetkezeteknek, hiszen megszabadulna egy gondtól.

 Tusa elvtárs, a községi pártbizottság titkára is megszabadulna ígéreteinek terhe alól, Ábri Béla sem mondaná, hogy Tusa elvtárs mindent megígért, de sajnos még a mérkőzésekre sem jött el.” De hála Istennek akkor is akadtak sportszerető és tenniakaró emberek, akik bíztak a sportélet újralendítésének sikerében és megtalálták a kiútat a kritikus helyzetből. Két évvel később már a következőket olvashatjuk: „A Perkő újra feltünt a megyei bajnokságban, két év után újra gzdagabbak lettek a vasárnap délutánok, s ma már nemcsak az évente kétszer sorra kerülő Falusi Ifjak Kupa rendezvényén találkozhatunk a szentléleki sportolókkal, hanem a rendszeres megyei bajnokságon is.

 „ Teltek az évek, sikerekkel, kudarcokkal fűszerezve, de Kézdiszentlélek elsőszámú sportja a labdarúgás maradt. Vasárnapról-vasárnapra megtöltötte a pályát övező nézőteret, s ebből futotta a csapatot kiszállásaira elkísérő szurkolótáborra is. Lassan és fokozatosan jutott el a szurkolótábor is oda, hogy igényei lettek a szép, látványos és eredményes labdarúgás iránt. Ha nem tetszett a csapat játéka, ha lazsált a gárda, felcsendült a füttykoncert. Játszani, hajtani kellett. És ennek a csapatnak, amely csak az önmaga erejére és tehetségeire támaszkodhatott, még arra is futotta erejéből, hogy Kézdivásárhely fontos utánpótlás forrása legyen, hogy hosszú éveken át Felső-Háromszék legjobb együttesei közé tartozzon, hogy megérje aranykorszakát, megyei bajnoki címeket szerezve.

 Ezennel megköszönöm minden valamikori focistának ezt a lelkes munkát, az ittlevőknek és a távolmaradottaknak is jó egészséget kívánok és abban hiszek, mert elre feljogosít a múlt, hogy Kézdiszentlélek sportja a jövőben is Felső-Háromszék legjobbjai közé fog tartozni.